Közösségi média, tartalomszennyezés

Digitális tartalomszennyezés, trash-tartalmak elleni küzdelem a közösségi médiában

Generációm (X) egyik alaptulajdonsága, hogy állandóan tanulunk, demokráciát, szólásszabadságot, párkapcsolatot, gyereknevelés és természetesen digitális technológiát. Jómagam is elsőként csatlakoztam mindenféle újhoz, mert egyrészt azt éreztem, ezzel növelem a munkaerőpiaci jelenlétemet, másrészt mert kíváncsi is voltam mindig.
De ami az utóbbi néhány évben ránkszakadt, cselekvésre szólított: le a közösségi média szemeteivel, az átverős, olcsón szórakoztatós tartalmaival, a tartalomszennyezéssel!

A saját profilomat a Facebook-on a lehető legminimálisabbra szorítottam le, nem szoktam kommentelni, és lájkokat is csak nagyon ritkán adok. Egy munkából adódóan azonban a Meta „eltiktokozása” után brutális állapotokkal szembesültem, ugyanis miközben a saját hírfolyamomat évek óta karbantartom, a megbízás miatt egy másik, ha úgy tetszik, „szűz” felhasználóként láttam, milyen tartalmakat dob fel a kvázi új felhasználónak a Meta. Mi tagadás, sokkolt az eredmény.

Ma már egyre többen tapasztalhatják, hogy az internet, a közösségi média, amely egykor a kapcsolattartás és a tájékozódás eszköze volt, mára tele van kéretlen, silány minőségű és gyakran káros tartalmakkal. Ahogy a 444.hu is megfogalmazta: „sz@r@bb hely lett az internet”. 

De mit tehetünk ellene, és miért fontos, hogy tudatosan szűrjük a ránk zúduló információáradatot? Ezt a kérdést nemcsak magam miatt, hanem a védtelenebb gyerekek, fiatalok és iskolázatlanabb társadalmi csoportok miatt teszem fel aggódva. ​

A „trash-tartalom” jelenség: miért ömlik ránk a digitális szemét?

A közösségi médiában töltött időnk jelentős részét teszi ki az érdektelen, sőt, kifejezetten káros tartalmak görgetése. De mit is értünk pontosan „trash-tartalom” alatt?​

  • Spam és scams: ezek a tartalmak kattintásvadász címekkel próbálják a felhasználókat külső, alacsony minőségű weboldalakra irányítani, vagy hamis termékek eladásával, személyes adatok megszerzésével próbálkoznak. Egy 2024-es kutatás szerint a Facebook-felhasználók 67%-a találkozik álhírekkel a platformon.​
  • Álhírek és dezinformáció: a hamis információk terjesztése, amelyek célja a közvélemény manipulálása, pánikkeltés, vagy politikai haszonszerzés. Ezeket gyakran botok vagy jól szervezett csoportok terjesztik.​
  • Érzelmi exhibicionizmus: ahogy korábbi cikkemben is írtam, egyre gyakoribb, hogy a felhasználók legszemélyesebb drámáikat, párkapcsolati válságaikat, családi konfliktusaikat tárják a nyilvánosság elé, ami érzelmileg megterhelő lehet a befogadók számára.​

Egy aránylag friss kutatás szerint a Facebook hírfolyamában megjelenő, nem követett oldalakról származó tartalmak aránya 2021 és 2023 között 8%-ról 24%-ra nőtt, és ezek jelentős része mesterséges intelligencia által generált kép, amelyeket spam- és átverésoldalak terjesztenek.​

Miért éri meg a Metának?

Felmerül a kérdés: miért engedi a Meta, hogy ezek a tartalmak elárasszák a platformjait? A válasz az üzleti modellben rejlik. A közösségi média platformok bevételeinek nagy része a hirdetésekből származik. A platformok algoritmusai úgy vannak optimalizálva, hogy a lehető legnagyobb elköteleződést (engagement) váltsák ki a felhasználókból – minél több időt töltenek az oldalon, annál több hirdetést látnak. Az érzelmileg túlfűtött, megosztó vagy éppen bizarr tartalmak pedig gyakran nagyobb interakciót generálnak, így az algoritmusok előnyben részesítik őket.​

Bár a Meta folyamatosan hangsúlyozza a tartalommoderálás fontosságát, a gyakorlat azt mutatja, hogy a profitmaximalizálás sokszor felülírja a felhasználók védelmét. Egy tanulmány szerint a platform üzleti modellje és a technológiai fejlettség nagyban befolyásolja a tartalommoderálási stratégiát.​

Kik a „trash-tartalmak” jellemző fogyasztói?

Kutatások szerint a dezinformációra és az álhírekre fogékonyabbak azok, akiknek alacsonyabb a médiatudatosságuk. Egy magyarországi felmérés szerint a tévéből tájékozódók – akik jellemzően az idősebb korosztályból kerülnek ki – és az alacsonyabb iskolai végzettségűek könnyebben esnek az álhírek csapdájába. Emellett egy 2023-as kutatás kimutatta, hogy a ténybeli relativizmus, vagyis az a nézet, hogy nincsenek objektív tények, csak különböző vélemények, erősen korrelál az álhírekbe és összeesküvés-elméletekbe vetett hittel. Ez a jelenség nem függ az életkortól, az iskolai végzettségtől vagy a nemtől, de a Budapesten élők körében kevésbé elterjedt. A kormányközeli médiát fogyasztók körében magasabb a hírbuborékban élők aránya, akik kevésbé találkoznak a saját véleményükkel ellentétes tartalmakkal.​

A spam és az álhírek jelenléte a közösségi médiában jelentősen befolyásolja a felhasználók viselkedését, többek között a mentális egészségre gyakorolt negatív hatásokon, a bizalomvesztésen és a közösségi médiafáradtságon keresztül.​

Hogyan befolyásolja a spamek és álhírek jelenléte a felhasználók viselkedését?

Az álhíreknek való kitettség növelheti a szorongást, a félelmet és a bizonytalanságot, különösen a fiatalabb felhasználók körében. Az érzelmileg túlfűtött, sokszor manipulatív álhírek és a kéretlen tartalmak pszichológiai hatásai súlyosak:​

  • Mentális egészség: a hamis információk terjedése súlyos következményekkel járhat, beleértve a téves öndiagnózist, a nem megfelelő kezelést és a mentálhigiénés szakemberekbe vetett bizalom csökkenését. Egy tanulmány szerint a COVID-19 világjárvány idején az emberek 49%-a számolt be rosszabb közérzetről az álhírek fogyasztása miatt.​
  • Kognitív torzítások kihasználása: az álhírek gyakran építenek a megerősítési torzításra, vagyis arra a hajlamunkra, hogy azokat az információkat fogadjuk el, amelyek egybeesnek a már meglévő hiedelmeinkkel. Ez visszacsatolási hurkot hoz létre, ahol a felhasználók folyamatosan szenzációhajhász vagy hamis híreknek vannak kitéve, ami elmélyíti érzelmi bevonódásukat és csökkenti a tények ellenőrzésére irányuló hajlandóságukat.​
  • Személyiségjegyek és sebezhetőség: kutatások szerint bizonyos személyiségjegyekkel, például magas neuroticizmussal, schizotípiával, paranoival és hisztrionizmussal rendelkező egyének sebezhetőbbek az álhírek negatív hatásaival szemben.​

Az álhíreknek való kitettség nemcsak a mainstream médiába, hanem magukba a közösségi média platformokba vetett bizalmat is aláássa. Amikor a felhasználók félrevezető információkkal találkoznak, megkérdőjelezhetik a forrás kompetenciáját és szándékait, ami általános bizalmatlansághoz vezet. Ez a bizalmi válság a márkákra is kiterjedhet, ha azok álhírkampányok célpontjaivá válnak.​

A közösségi média fáradtság pedig a platformok túlzott használatából eredő érzelmi és mentális kimerültséget jelenti. Ennek oka lehet az információs túlterhelés, az információk, frissítések és bejegyzések állandó áradata túlterhelő lehet, és kognitív túlterheléshez vezethet.​ A negatív híreknek, az internetes zaklatásnak vagy a toxikus megjegyzéseknek való kitettség megviselheti az érzelmi jólétet.​ Végül a félelem a lemaradástól (FOMO), azaz lemaradunk az izgalmas eseményekről vagy élményekről, a képernyőhöz ragaszthat, és hozzájárulhat a fáradtsághoz.​

Az álhírek és a spam nemcsak a gondolkodásunkat, hanem a cselekedeteinket is befolyásolják:

  • Tudattalan viselkedésmódosulás: már rövid idejű, 5 percnél rövidebb kitettség is képes szignifikánsan módosítani az egyének tudattalan viselkedését.​
  • Információ-ellenőrzés: az álhírekkel kapcsolatos tudatosság a legerősebb előrejelzője annak, hogy a felhasználók ellenőrzik-e az információkat. Akik tisztában vannak az álhírek létezésével, hajlamosabbak szkeptikusabbak lenni és ellenőrizni a forrásokat.​
  • Megosztási szándék: az álhírekkel kapcsolatos tudatosság mellett a megosztási szándék is befolyásolja az információ-ellenőrzést. Az érzelmileg töltött, hamis tartalmak hatszor gyorsabban terjednek, mint a tényszerű információk.​
  • Közbeavatkozás: az emberek nagyobb valószínűséggel lépnek közbe és szólítanak fel a félretájékoztatás ellen, ha azt egy hozzájuk közel álló személy teszi közzé.

Könyörgöm: jelentsük minél többen a káros tartalmakat!

Szerencsére nem vagyunk teljesen tehetetlenek. A Meta biztosít eszközöket a nemkívánatos tartalmak jelentésére, bár ezek elérése és használata nem mindig egyértelmű.​

Jómagam a fent jelzett munkámból adódóan teszteltem a káros tartalmak jelentésének hatását, ugyanis vettem a fáradságot, és minden egyes agresszív, átverő, hamis, konteós tartalmat bejelentettem a Metanak. Ezt nagyjából másfél hónapja csinálom, és ezen idő alatt több száz bejegyzést jelentettem, ebből a Meta egyet sem törölt, legalábbis erről nem adott feedback-et. 

És hogyan lehet jelenteni egy posztot a Facebookon?​​

  1. Kattintsunk a bejegyzés jobb felső sarkában található három pontra.​
  2. Válasszuk ki a „Bejegyzés jelentése” opciót.​​
  3. Adjuk meg a jelentés okát (pl. spam, álhír, zaklatás).​
  4. Kövessük a további utasításokat (mint pl. le is lehet tiltani az oldalt a hírfolyamunkból), majd küldjük be a jelentést.​

Fontos, hogy minél többen jelentik a problémás tartalmakat, annál nagyobb az esélye, hogy a Meta eltávolítja azokat.​


Frissítés!

A Lakmusz talált meg egy friss kutatást, miszerint kevéssel több, mint 41%-a a hazai közösségi média felhasználóknak nem ellenőrzi a tartalmat, ami szembe jön vele…

A magyarok 41 százaléka saját bevallása szerint sosem ellenőrzi az információt, amivel az online platformokon, például a Facebookon és a YouTube-on találkozik – derül ki egy az Európai Bizottság megrendelésére készült, frissen publikált összeurópai közvélemény-kutatásból.

Határozott véleményem, hogy ez a szám a valósághoz képest sokkal magasabb! Szóval, hagyjuk az önáltatást, a számok alapján is tragikus a helyzet.


Újabb frissítés!

A Telex jelentette meg a Visa pr-cikkét, amelyben a mesterséges intelligencia közösségi médiás csalásairól van szó. Ebben adnak egy ötlépéses módszertant is a védekezéshez:

Öt módszer a biztonság megőrzésére a közösségi médiában:

  1. Kérdőjelezd meg a forrást: mielőtt kattintanál, állj meg és tedd fel a kérdést: Megbízható ez az oldal?
  2. Tarts egy kis szünetet: ellenőrizd, hogy az ajánlat reális-e, kutass a cég után, olvass véleményeket, és látogass el a márka hivatalos weboldalára, mielőtt bármilyen személyes adatot megosztanál.
  3. Ellenőrizd a küldőt – ne csak a profilt: a csalók gyakran valódi fiókokat törnek fel, hogyvisszaéljenek a személyazonossággal vagy a márkával. Ellenőrizd a küldőt független forrásból: hívd fel az illetőt, használj egy ellenőrzött weboldalt, vagy vedd fel a kapcsolatot közvetlenül a céggel, vagy szervezettel.
  4. Maradj biztonságban és jelentsd a gyanús tevékenységet: védd a fiókjaidat, tartsd naprakészen az alkalmazásaidat és eszközeidet, ha gyanús hirdetést, bejegyzést vagy fiókot látsz, jelentsd!
  5. Fizess biztonságosan – vagy sehogy: soha ne oszd meg banki adataidat a közösségi médián keresztül és mindig használj biztonságos fizetési módokat, amelyek vásárlói védelmet nyújtanak, mint a bankkártyás fizetés.

Érdemes elolvasni a teljes cikket is.

tudatos mediahasznalat mediaoktatas zambori biro tamas 2025 cover

Róla ZBT

Zámbori Bíró Tamás szabadúszó újságíró, PR‑ és tartalomspecialista, aki üzleti és edukációs podcastokkal, SEO‑szövegírással és AI‑támogatott tartalomstratégiákkal segíti a cégeket láthatóbbá és érthetőbbé válni. Több mint két évtizede dolgozik a médiában és a tartalomgyártásban, fókuszában a tudatos médiahasználat, az üzletileg hatékony szöveg és az emberközpontú kommunikáció áll.

2 Hozzászólás

  1. […] csak dühöt akar kiváltani, ne kommentelj, ne oszd meg, ne jutalmazd aktivitással.​ Erről ebben a korábbi cikkemben írtam, kitérve arra is, hogy amennyiben láthatóan csak és kizárólag ez, azaz a […]

  2. […] A közösségi médiában egyre nagyobb szeletet kihasító trash-tartalmak elleni küzdelemről itt írtam […]

Hozzászólások küldése lezárva