SEO tartalomgyártó, szövegíró, podcast-gyártó, médiaoktató
Ma a digitális szülőség valódi támpontjait elsősorban civil, vállalati CSR‑ és szakmai platformok nyújtják, ezért az állami oktatás akkor tudná betölteni a szerepét, ha tempóban, nyelvben és fókuszban is rákapcsolna, és partnerként beengedné ezeket a tudásforrásokat a tantermi világba.
A rendszerváltás környékén indult magyar családi vállalkozások ma tömegesen jutnak el a generációváltás, cégeladás vagy professzionális menedzsment bevonásának pontjára, ahol hirtelen kiderül, milyen kevés van leírva abból, ami a cég valódi lelke: a történetek, a döntések mögötti értékrend, a kapcsolati háló és a „csak így szoktuk” típusú íratlan szabályok. A „Családi vállalkozások könyve” abban segít, hogy ez a 30–40 éves tudás és örökség ne vesszen el, hanem egy jól megírt, olvasmányos cégtörténeti könyv formájában váljon márkaépítő, generációváltást támogató és cégértéknövelő eszközzé.
Használjunk-e AI-t céges bloghoz és tartalomnaptárhoz 2026-ban? Hol ér véget az adatvezérelt témakeresés, és hol kezdődik az emberi kreativitás, az asszociatív gondolkodás, az „aha-élmény” és a divergens-konvergens ötletelés szerepe?
Miért létfontosságú a médiatudatosság a mesterséges intelligencia korában, különösen a gyerekek és szüleik szempontjából.
És hogyan tudnak a szülők, tanárok és döntéshozók valódi médiaműveltséget, kritikus gondolkodást és felelős online jelenlétet tanítani a következő generációnak, miközben az AI egyre mélyebben beépül a mindennapi kommunikációba?
Tudtad? A traumatartalom – empatikus megközelítéssel és úgynevezett „traumalencsével” – a traumafeldolgozás része is lehet, ezért nem mindegy, egy gyermekkori bántalmazás szereplőiről áldozatként, túlélőként vagy érintettként írunk.
Az Oxford English Dictionary (OED) 2025-ös év szava a „rage bait”, vagyis az a tudatosan dühöt és felháborodást kiváltó online tartalom, amelynek fő célja az elérés és az aktivitás növelése.
Hogyan érdemes írnia egy kkv-knak blogcikket, hogy az a SEO és az AI elvárásainak is megfeleljen?
Tagadhatatlan, hogy a jelenlegi közösségi média és a 20–21. századi marketing fejlődése olyan állapotot hozott létre, amely erősen kedvez a nárcisztikus működésmódnak, elsősorban hajlamosító, erősítő közegként.
A Filmio nemrégiben elérhetővé tett egy 1989-es dokumentumfilmet, amely megrendítő valósággal mutatja be, milyen károkat tud okozni a propaganda, a kirekesztő és gyűlöletkeltő nyelvi és vizuális kommunikáció. Az audiovizuális és közösségi média által kritika és ellenállás nélkül átvett kommunikációs nyelvi kifejezések sokkal rombolóbb hatással bírnak, mint azt sejthetjük.
A közösségi média hírfolyamát ma már elárasztják a spam‑, álhír‑ és trash‑tartalmak, amelyek torzítják a valóságérzékelést és rontják a mentális jóllétet. A cikk azt mutatja meg, hogyan működik ez az üzleti modell, kik a legsebezhetőbbek, és mit tehetünk tudatos médiafogyasztóként a digitális tartalomszennyezés ellen.