A „fake news” ma már gyakrabban használt kifejezés, és nemcsak a politikai családi beszélgetések, vagy legyünk szabatosabbak, viták során, hanem a politikai kommunikációban is.
A tudatos médiahasználat során érdemes arról is beszélni, hogyan működnek ezek a félrevezető, gyakran szándékosan manipulatív tartalmak, ugyanis a jelenlegi, megújulásért kiáltó médiaoktatásban különösen ez lenne a lényeg.
Az Európai Parlament egy éve elérhető „How to spot disinformation” minisorozata hat rövid epizódban mutatja meg, milyen taktikákkal dolgozik a modern fake news. Ezt a hat trükköt foglalom össze ebben a cikkben, magyar példákkal, úgy, hogy használható legyen egy médiaórán, tréningen vagy szülői beszélgetésben.
1. Fake news-trükk: érzelmi túlpörgetés
A fake news egyik legfontosabb üzemanyaga az erős érzelem: düh, félelem, felháborodás, káröröm.
Az ilyen tartalmakat sokkal nagyobb eséllyel osztjuk tovább – a platformok algoritmusai pedig pontosan ezeket jutalmazzák, így könnyebben terjed a manipuláció. Egy korábbi cikkemben erről írtam részletesen, a „rage bait”-ről, vagyis a tudatosan dühöt és felháborodást kiváltó online tartalmakról.
Ne feledjük,
mindennek a gyökere a marketing 20. századi, radikális fejlődése, a szociálpszichológiai és szociológiai tudás bevonása a kapitalista, üzletalapú, azaz eladásorientált marketingkommunikációba. Az eladási számok minél nagyobb növelése érdekében a marketing brutális fejlődésen ment keresztül, a befolyásolási technikákkal ma már szinte Dunát lehetne rekeszteni.
Aztán egyszer csak meglepődtünk azon, hogy ezeket a technikákat negatív célokból is lehet alkalmazni, lásd náci propaganda, vagy korunk túlmediatizált világa.
Magyar példa:
- Az 5G-koronavírus konteók tipikusan félelemre építettek: „mérgeznek bennünket”, „kísérleteznek rajtunk”, miközben hiányoztak mögülük a megbízható tudományos források.
- A menekültválság idején terjedő posztok közül sok dramatizált, sokkoló képekkel (sokszor nem is Magyarországról) próbálta felkorbácsolni a félelmet, ami kiváló táptalaja volt a fake news-nak.
Érdemes feltenni magunknak a kontrollkérdéseket: milyen érzelmet vált ki belőlünk ez a cím/kép/poszt, és ha nagyon felhúz, nem pont ezért készült így?
2. Fake news-trükk: „mi” a jók, „ők” a rosszak
A dezinformáció és a fake news ritkán semleges: rendszerint két táborra hasítja a világot, és rájátszik a meglévő törésvonalakra. Ennek persze – és ez messzire vihetne – evolúciós pszichológiai okai vannak, a „tábor-logika” több ezer évvel ezelőtt valójában a túlélési ösztön egy alapvetése volt. Egész egyszerűen az „ők”, azaz a rosszak addig voltak ilyenek, amíg meg nem ismerték egymást, vagy akár meg nem ölték egymást. Nem volt olyan helyzet, hogy a maihoz hasonlóan egyébként egymás mellett kellett továbbélniük. De a félelem a másik csoporttól adott volt.
A cél tehát itt nem az, hogy mindenki ugyanazt gondolja, hanem hogy a két oldal annyira utálja egymást, hogy eltűnjön a párbeszéd tere.
Magyar példa:
- A közéleti kommunikációban állandóan jelen van a „mi vs. ők”: „nemzetiek” vs. „hazaárulók”, „normalitáspártiak” vs. „genderőrültek”, „igazi magyarok” vs. „Brüsszel-bérencek”, vagy „háborópártiak” vs. „békepártiak”.
- A roma közösségekről szóló fake news-ok gyakran úgy építkeznek, mintha egy-egy bűncselekmény vagy konfliktus az egész etnikum „igazi természetét” bizonyítaná, és pontosan ez a megosztásra játszó logika.
3. Fake news-trükk: információs köd, amikor már nem számít az ellenőrzés
A harmadik taktika nem egyetlen nagy hazugságról szól, hanem az információs tér elárasztásáról: egymásnak ellentmondó vélemények, konteók, féligazságok tömege nehezedik ránk. Ez egyébként egyre nagyobb számban megjelenő technika. A végeredmény pedig az, hogy az ember belefárad, és megállapítja, ha úgy tetszik, felmenti saját magát az „úgysem lehet tudni, mi igaz” hozzáállással, ez pedig pont a manipulátorok álma.
Magyar példa:
- A COVID-időszak alatt egyszerre terjedtek az oltásellenes fake news-ok, a „csodaszerek”, a tudományosnak álcázott összeesküvés-elméletek, és a zsebportálok „oknyomozásai”.
- Választások környékén megszaporodnak a frissen alapított, gyanús hátterű oldalak, amelyek ipari mennyiségben gyártanak botránycímeket, „leleplező” cikkeket – az ellenőrzés tűnik el, a zaj marad.
A Meta ráadásul ebben meglehetősen megengedő, jómagam is az egyik profilommal néhány hónap alatt több száz ilyen oldalt jelentettem a Meta-nak – eredménytelenül… –, és tiltottam le. Sokszor az az érzésem, ezek egy sziszifuszi munka, mert folyamatosan jönnek és jönnek az új oldalak és tartalmak.
Érdemes megtanulni – vagy legalább gyakorolni –, hogy nem kell mindenre kattintani, és nem kell mindenre reagálni – ez fontos üzenet diákoknak is. A közösségi médiában egyre nagyobb szeletet kihasító trash-tartalmak elleni küzdelemről itt írtam korábban.
4. Fake news-trükk: ráerősíteni arra, amiben amúgy is hiszel
A fake news ritkán próbál teljesen új világképet eladni: inkább rátelepszik arra, amit már most is gondolsz a világról. Ezt erősíti a megerősítési torzítás: könnyebben elhiszel mindent, ami illik a meglévő véleményedhez, és reflexből utasítod el azt, ami nem. Itt újra bejön a megtapasztalás kérdése, valamint a kételkedés, a kritikai megközelítés fontossága.
Magyar példa:
- A politikával kapcsolatban sokan eleve úgy érzik: „mindenki lop, mind korrupt” – ezért egy újabb „botránycikket” könnyen elhisznek akkor is, ha gyenge vagy nincs rá bizonyíték.
- Ha valaki meg van győződve arról, hogy „az oktatás/egészségügy menthetetlenül romlik”, sokkal jobban rezonál bármilyen hírre, ami ezt a narratívát szolgálja, és kevésbé veszi észre az ellentmondó információkat.
Mádiaórákon érdemes pl. két cikket kielemezni ugyanarról a témáról (pl. tüntetés, sztrájk, környezeti konfliktus), de a két különböző politikai oldal médiájából.
5. Fake news-trükk: minden igaz, csak máshogy, avagy a kontextusból kiragadott „valóság”
Az egyik legveszélyesebb trükk, amikor a fake news nem kitalál valamit, hanem valós elemeket helyez át más kontextusba. Régi fotók új eseményként, félmondatok teljes állításként, statisztikák magyarázat nélkül, mindez együtt nagyon meggyőzőnek tud látszani.
Magyar példa:
- Tüntetésekről, demonstrációkról rendszeresen terjednek olyan képek, amelyek nem az adott eseményen készültek, vagy egy másik országból származnak – mégis úgy tálalják, mintha „bizonyíték” lennének az erőszakosságra vagy a káoszra.
- Politikusok/ismert emberek mondataiból gyakran csak az a rész kerül be a címbe és a social posztokba, amely szenzációszerű („feladta”, „fenyeget”, „lenézi a magyarokat”), a teljes interjút már kevesen olvassák el.
Az EP tudástárában azt is javasolják, érdemes ezekben az esetekben alkalmazni a fordított képkeresés technikáját (Google Images, TinEye): azaz honnan származik a fotó, mikor és hol használták korábban? Ugyanígy feladat lehet az ún. „konteóelemzés”, amikor egy virális magyar poszt eredeti forrását keressük vissza.
6. Fake news-trükk: a kritika elhallgattatása
A fake news nem csak sztorikat gyárt, hanem „támadási infrastruktúrát” is a kényelmetlen hangok ellen. Nem az érvekre reagál, hanem a személyre: célzott lejáratás, kommentcunamik, trollhadseregek, gyakran anonimitás mögé bújva.
Magyar példa:
- Oknyomozó újságírók, civil szervezetek, tanárok, diákaktivisták sokszor tapasztalnak szervezett kommenttámadásokat, gúnykampányokat, amikor kényes témákról (oktatás, korrupció, környezet, jogállamiság) beszélnek.
- A cél az öncenzúra: „nem éri meg szólni, mert rám borítják az internetet”. Ez hosszú távon elszegényíti a közbeszédet, és nagyon kedvez a dezinformációnak.
A fake news tehát ma nem elsősorban arról szól, hogy valaki frontálisan hazudik, hanem arról, hogy a valóság egy részét kiemeli, elhalkítja vagy érzelmileg túltolja.
Az Európai Parlament YouTube-sorozata epizódról epizódra végigveszi, hogyan játszanak az érzelmeinkkel, hogyan szítanak megosztottságot, árasztják el zajjal az információs teret, erősítik rá a meglévő hiedelmeinkre, tépik ki a mondatokat a kontextusukból, végül pedig hogyan próbálják elhallgattatni a kritikus hangokat.
A néhány perces, hat részes sorozat itt nézhető végig:
Kiemelt képillusztráció: AI
Szöveg: AI-assisted