Miért osztunk meg személyes tartalmakat, mit okoz ez a felhasználókban, és milyen károkat okoz ez a tudatos médiahasználatban?
A közösségi média a mindennapjaink részévé vált, ahol emberek milliói osztanak meg tartalmakat, legyen az informatív, szórakoztató vagy személyes jellegű. Azonban egyre gyakoribb jelenség, hogy felhasználók olyan személyes részleteket is nyilvánosságra hoznak, amelyek hagyományosan a privát szférába tartoznának.
„Sok! Egész egyszerűen kiég az agyam! Óh, én már önkéntes digitális detoxban vagyok, mert egyszerűen tele lett a fejem az unalmasabbnál unalmasabb tartalmakkal! Azt vettem észre, hogy egyre többször érzek gyomorgörcsöt, amikor politikai, megalázó élethelyzeteket, vagy éppen egy szakítás utáni videótartalmakat fogyasztok!” – mondták ismerőseim, akik velem egyetemben telítődtek ezekkel a sok esetben érzelmileg is megterhelő tartalmakkal.
Néhány hete jött ki egy friss kutatással az NMHH, amelynek összefoglalójában többek között ezt írják: „…a TikTok-userek saját érzékelése szerint átlagosan 56 percet töltenek a TikTokon, míg ennél hosszabb használati időről csak a Facebook felhasználók számolnak be (76 perc). A fiatalok, az alacsony iskolai végzettségűek valamint a megyeszékhelyeken élő TikTok userek körében tapasztaljuk a legmagasabb időtöltést”. (Érdemes elolvasni a teljes jelentést itt.)
Állítom, a nagyobb merítés a tartalmakban pedig érthető módon egyre nagyobb immunitást alakíthat ki a felhasználókban. A tartalom értelmezésére, hihetőségére, nota bene ellenőrzésére ezzel együtt egyre kevesebb idő és energia marad. Ez pedig nagyon kockázatos, látva példul a fenti grafikonon azt is, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek használják leginkább ezt a platformot. (Nem politizálva, de a korábbi romániai elnökválasztás esete is jól mutatta, milyen mértékű a befolyásolási lehetőség ilyen fontos kérdésekben.)
Szakértők szerint ez az információs zaj és tartalomszennyezés, így páldául a személyes drámák tömeges megosztása információs káoszt okoz. A felhasználók figyelme folyamatosan elaprózódik, és egyre nehezebb releváns információhoz jutni.
Az emberek egyre kevésbé tudnak érzelmileg reagálni a fontos témákra, egyfajta empátiás fáradtság jelenik meg bennük, mert folyamatosan elárasztja őket az online dráma.
És bár a COVID-dal is összefüggésbe hozták, ebben a kontextusban is értelmezhető az „agyköd” és mentális kimerültség. A felesleges, irreleváns információk befogadása ugyanis mentális fáradságot okozhat, ami csökkenti a koncentrációt.
Digitális egymásra hangolódás – azaz sosem vagy egyedül?
A TikTok-algoritmus „nem hazudik”, ha valaki egyszer, kicsit hosszabban (ez akár nem sok, mondjuk 3-5 másodperc is lehet) tekint meg egy videós tartalmat, a platform úgy értelmezi, a téma érdekli a felhasználót. Ez az algoritmus brutális pontossággal képes meghatározni nemcsak a szöveg és a téma, hanem a vizuális elemeket is. Ha például kisebb méretű kutyák megtekintésével töltünk több időt, mint nagyobb méretű ebekkel, akkor ilyen videókat fog bedobni „foryou-ba”.
A „neked ajánlott” főoldal (amely technológiát a Meta is átvette már) pedig folyamatosan tesztel, a nekünk tetsző tartalmakat időnként kiegészíti egy teljes más, számunkra újszerű témákkal, és megnézni, hogyan reagálunk rá. És ez így megy az idők végezetéig…
Számomra a legkétségbeejtőbb tartalomtípus – amely az önmagukat kereső, még kialakulatlan vagy változó pszichés fejlődési szakaszban lévő gyermekeket is elérheti – az érzelmi exhibicionizmus.
Például egyes tartalomgyártók rögzítik telefonjukkal saját sírásukat személyes életük történéseivel kapcsolatban, mint szakítás, magány, gyerek-szülői kapcsolat stb. Aztán olyan is előfordul, hogy az elszabadult, kifejezetten szexista kommentekre célzottan – talán pedagógiai jelleggel? – válaszolnak, és megpróbálják zavarba hozni a valószínűleg elég komoly pchichológiai problémákkal küzdő kommentelőt. És igen, ez is egy tartalom, ami végigfuthat a szemünk előtt.
Ezzel együtt a közösségi médiában számos olyan típusú tartalom jelenik meg, amely hagyományosan privátnak számítana:
- Kapcsolati válságok, szakítások: sokan nyilvánosan beszámolnak szerelmi csalódásaikról.
- Családi konfliktusok: testvérekkel, szülőkkel való veszekedések posztolása.
- Egészségi problémák: akár súlyosan személyes orvosi diagnózisok is nyilvánosságra kerülhetnek.
- Munkahelyi frusztrációk: nyilvános panaszok főnökökre, kollégákra.
Mi motiválja az embereket a személyes tartalmak megosztására?
Szakértők szerint a közösségi médiában megosztott személyes tartalmak három fő pszichológiai motivációra vezethetők vissza:
1. Támogatás és elismerés keresése
Az emberek sokszor az érzelmi támogatás érdekében osztanak meg személyes vagy megrendítő tartalmakat. A pozitív visszajelzések, lájkok és kommentek megerősítik őket abban, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.
2. Digitális napló és önkifejezés
Sokan a közösségi médiát egyfajta online naplóként használják, ahol kifejezhetik gondolataikat, érzéseiket. Ez egyesek számára terápiás hatással bírhat.
3. Figyelem és validáció igénye
A figyelemvágy, az elismerés utáni vágy szintén motiválhatja az embereket, hogy megosszák legszemélyesebb pillanataikat. Az algoritmusok is erre játszanak rá: az érzelmileg telített tartalmak nagyobb elérést és interakciót generálnak.
A megosztás pszichológiai gyökerei
A közösségi médiaplatformok tervezői tudatosan építenek olyan mechanizmusokat, amelyek ösztönzik a túlzott személyes megosztásokat. A kutatások szerint három fő tényező játszik központi szerepet:
1. Kapcsolati vágy és önértékelés Egy 2024-es longitudinális vizsgálat kimutatta, hogy a posztolás azonnali kapcsolódást eredményez a megosztó számára, mivel az agy dopamintermelését serkenti, hasonlóan más jutalmazó tevékenységekhez. Azok, akik gyakran osztanak meg pozitív pillanatokat, átlagosan 23%-kal magasabb társas támogatottságot éreznek. Ugyanakkor egy cikk szerint a folyamatos felfelé irányuló szociális összehasonlítás (pl. mások idealizált életének látványa) átlagosan 15%-os csökkenést okoz az önbecsülésben egyetlen órán belül.
2. Önmegvalósítás és identitásformálás A megosztott tartalmak 68%-a szolgál az egyén személyes márkaépítésének, miközben a felhasználók tudat alatt próbálják ellensúlyozni valós életük hiányosságait. Ez különösen igaz a fiatal felnőttekre: a 18-25 éves korosztály 43%-a ismerte el, hogy a posztjaikban szándékosan kiemelik az életük „legjobb változatait”.
3. Szorongáscsökkentés és katarzis A terápiás szakértők szerint a túlzott megosztás gyakran szociális szorongás kompenzálására szolgál. A párkapcsolati problémákkal kapcsolatos posztok 62%-a történik a konfliktus utáni első 24 órában, ami az azonnali érzelmi kielégülés igényét tükrözi.
A paradoxon anatómiája: miért népszerűek a privát tartalmak?
Bár a túlzottan személyes posztok 58%-át „zavarónak” minősítik, a felhasználók továbbra is mérték nélkül osztják meg magánéletüket. Ennek hátterében három fő tényező áll, mint például az úgynevezett voyeurisztikus kielégülés, a mások életébe való betekintés ugyanis 34%-kal növeli a dopaminkibocsátást. Ugyanígy történhet meg ez a szociális validáció miatt. Egy átlagos poszt jellemzően 18 perc alatt kap első reakciót, ami azonnali jutalmazási ciklust hoz létre. Végül érdemes megemlíteni a digitális szokásprofilokat, amely szerint az algoritmusok 73%-kal gyakrabban ajánlanak személyes tartalmakat, mivel azok 42%-kal hosszabb megtekintési időt generálnak.
A túlzottan személyes tartalmak fogyasztása komplex pszichológiai hatásokat vált ki:
Egy finn kutatás kimutatta, hogy a kapcsolati státuszváltozásokról szóló posztok 72%-a negatív érzelmi választ vált ki az olvasókból, annak ellenére, hogy 68%-uk szerint „érdekes” tartalomnak minősül.
Médiaoktatási megoldások
A tudatos médiahasználat fejlesztéséhez négy praktikus stratégia ajánlható:
- Digitális detox időzónák (pl. esti 8-tól reggel 8-ig)
- Posztírás előtti 24 órás szabály az érzelmi reakciók csillapítására
- Privát/nyilvános tartalom szűrők alkalmazása minden megosztás előtt
- Algoritmus-ismeret fejlesztése a platformok működéséről
Egy 2024-es intervenciós kutatás szerint ezek a technikák 65%-kal csökkentik a káros megosztási szokásokat, miközben 28%-kal javítják a digitális jólétet.
A közösségi média és a tartalomszennyezés komplex kérdései nemzetközi szintű együttműködést és folyamatos oktatást igényelnek. A médiaoktatás legfontosabb feladata, hogy segítsen navigálni a digitális térben anélkül, hogy feladnánk alapvető emberi kapcsolatainkat vagy biztonságunkat.
Kiemelt kép: Canva
