Az agresszív politikai kommunikáció problémája nemcsak morális, hanem társadalmi és pszichológiai kihívás is, amely megoldásához komplex oktatási, kutatási és szakpolitikai fejlesztések szükségesek, különösen a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok érdekében.
A magyarországi agresszív politikai kommunikáció napjainkban nemcsak a közéletet, hanem a társadalom legmélyebb rétegeit is áthatja, tartós pszichológiai és szociológiai hatásokat okozva. Számos magyar és nemzetközi kutatás egyértelműen rámutat:
az ellenségképzés, a polarizált diskurzus és a közbeszéd eldurvulása egyre inkább befolyásolja a legkiszolgáltatottabb csoportok gondolkodását, nyelvhasználatát és szövegértési képességeit is.
A társadalom alsóbb rétegei, alacsonyabb iskolázottsággal és szűkebb anyagi lehetőségekkel, kimutathatóan nehezebben értik meg és kritizálják a komplex médiaüzeneteket.
A digitális szegénység, az információs írástudás hiánya valóságos akadályává vált egyes csoportok számára a hiteles tájékozódásban, az agresszív politikai kommunikáció kritikájában és feldolgozásában.
A kistelepülési és alacsonyabb iskolázottságú szülők gyermekeinek esélyei különösen rosszak a középiskolákban, amely az információs szakadékot tovább erősíti. A nemzetközi kutatások (pl. Potter, 2016) is beigazolják: a médiahasználat és annak szövegértésbeli, kritikai feldolgozási képessége egyértelműen összefügg az iskolázottsággal és vagyoni státusszal.
Ugyanakkor a fenti társadalmi csoportok kiszolgáltatottsága mellett természetesen meg lehet nevezni
az iskolázottságtól, vagyoni helyzettől, esetleg életkortól független rétegeket is, akik számára a médiadiverzifikáció és médiaértés, valamint a média TJV-ként száguldó tartalomvonatának értelmezése ugyanolyan nehéz, mint társaiknak.
Érdemes megnézni, vagy akár összehasonlítani a korábbi évtizedekhez képest, milyen negatív változásokon mentek keresztül:
- a sportesemények szurkolói agresszív kommunikációs elemei
- a közlekedési kultúrába beszűrődő agresszív kommunikációs elemek
- vagy éppen a szomszédok közötti kommunikációs implementációk.
Szociolingvisztikai és pszicholingvisztikai kutatások
A politikai kommunikáció nyelvi agresszióját feltáró hazai tanulmányok szerint nemcsak fizikai, hanem pszichológiai szintű bántalmazás is egyre inkább jelen van a közösségi médiában és a mindennapi diskurzusban. Bozsik Tamara, a Szegedi Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola doktorandusza 2023-as dolgozatában Facebook-kommenteken végzett nyelvészeti vizsgálatai kimutatták, hogy
a prozódia írásbeli helyettesítése, fenyegető vagy megalázó szóhasználat komoly hatással van az érintett csoportok önértékelésére, társadalmi biztonságérzetére és viselkedésére is.
A szakértők kiemelik: a dehumanizáló retorika pszichológiai mechanizmusai erősítik az embertelen cselekedetek esélyét, fokozzák a társadalmi kirekesztést és a gyűlöletkeltést. A verbális bántalmazás elleni petícióban tiltakozó pszichiáterek és pszichológusok szerint „a verbális bántalmazás előjele a fizikai atrocitásnak”, ezért az agresszív közbeszéd elleni fellépés nemcsak etikai, hanem társadalmi biztonsági kérdés is.
A nemzetközi szociolingvisztikai szakirodalom (pl. Coupland, 2016, Bodó et al., 2022) hangsúlyozza:
a média- és politikaformálók nyelvi stratégiái képesek az egész társadalom kritikai tudatosságát és cselekvőképességét formálni, ugyanakkor a marginalizált csoportok kiszolgáltatottságát is növelhetik.
Programok és fejlesztések médiaértésre
A társadalmi kirekesztés és a közös diskurzus helyreállítása érdekében kiemelten fontos már az óvodai és alsó tagozatos médiaértés fejlesztése – játékos, interaktív formában, a manipulációs technikák, a hamis hírek felismerésének képességét is erősítve.
Különösen lényeges lenne:
- gyermekeknek és iskolázatlan csoportoknak szóló kritikus médiaértés-tréningek bevezetése;
- szülők és pedagógusok képzése, hogy együtt értelmezzék, elemezzék a médiában látottakat;
- közös médiafogyasztás és értelmezése, médiaélményekek feldolgozása, a vizuális manipulációs technikák felismerése.
Prognózis és társadalmi-pszichológiai hatások
Ha a jelenlegi, agresszív politikai kommunikáció elterjedésének nem szabunk gátat, a jövőben társadalmi szintű bizalomvesztés, elszigetelődés, embertelen cselekedetek elfogadottsága, valamint növekvő pszichés és kriminalisztikai kockázatok fenyegetnek. A szakmai aggodalmak szerint a dehumanizáló retorika legitimizálhatja a verbális és fizikai agressziót, gyengítve a közösségek, családok belső kohézióját.
Már Tóth Péter a médiakutató.hu-n is megírta 2007-ben (!), „ahogy Gaulin és McBurney (2004) is jelzik, az agy csak arra tud reagálni, amit el tud képzelni, vagyis amire az alkalmazkodást szolgáló kognitív mechanizmusai lehetőséget teremtenek.
Agyunk tehát nemcsak a fizikai és a társas környezeti események között szelektál azok alkalmazkodást befolyásoló potenciális hatása szerint (Tooby & Cosmides, 2005), hanem a médiában látható események között is ilyen elvek mentén preferál (Capella, 1996; Murray et al., 2006; Tóth, 2005).”
Írta ezt úgy, hogy a cikkében csupán a médiában megjelenő fiktív agressziót vizsgálta, a politikai agresszív kommunikációt és a mai modern médiában nap mint nap megjelenő kirekesztő, adott esetben dehumanizáló tartalmak hatását nem.
A szociolingvisztikai kutatások jövőképéből kiindulva: programok, tudatos médiaértés-fejlesztés, intézményi együttműködés, és társadalmi szerepvállalás nélkül a társadalom legsebezhetőbb csoportjai maradhatnak a destruktív diskurzus hatása alatt.
Ez nem csupán emberi, hanem jogi és demokratikus kérdés is, amely évtizedekre meghatározhatja az ország társadalmi-lelki egészségét.
Kiemelt fotó: AI
